Kihez forduljon?
Gyógyszerek, segédeszközök
Egészségügyi tudástár
Kapcsolat
Betegség információkA testkép-zavarban szenvedő beteg valamilyen megjelenési hibát képzel magáról, ami jelentős aggodalomhoz vagy csökkent működéshez vezet.
A betegségben szenvedő eltúloz egy valójában nem létező vagy csekély mértékű testi zavart. Általában serdülőkorban jelentkezik, férfiak és nők között egyforma gyakorisággal fordul elő.
A tünetek egyaránt megjelenhetnek fokozatosan és hirtelen, intenzitásuk változó lehet, és kezelés hiányában kitartóan megmaradnak. A legtöbbször az arc és a fej, de bármelyik (akár több) testrész is érintett lehet, sőt az is előfordulhat, hogy az érintett testrész a betegség folyamán megváltozik. A beteg aggódhat pl. ritkuló haja, akné, ránc, sebhely, elszíneződés vagy túlzott nemi szőrzet miatt, és előfordulhat valamelyik testrész - például az orr, a szemek, a fülek, a száj, a mellek vagy a fenék - alakjával vagy nagyságával kapcsolatos aggodalom is. Fiatal, kisportolt alkatú férfiaknál fordulhat elő az a tévhit, hogy véznák, ezért megrögzötten próbálnak több súlyra és izomzatra szert tenni.
A legtöbb testkép-zavarban szenvedő beteg nem tudja kontrollálni a gondolatait, naponta órákat tölt vélt hibájáról való töprengéssel. Sokuk gyakran nézegeti magát a tükörben, míg mások kerülik ezeket, megint mások váltogatnak a két viselkedésforma között. Több beteg megpróbálja elrejteni képzelt hibáját, például szakállt növeszt "sebhelye" elfedésére, kalapot visel "ritkuló" haja elrejtésére. Sokan orvosi, fogászati vagy sebészeti beavatkozást végeztetnek magukon, néha ismételten, a képzelt hiba eltüntetése érdekében, ami csak tovább mélyíti a problémájukat.
Mivel a betegségben szenvedők feszélyezettek, kerülhetik a nyilvános megjelenést, például a munkába járást, vagy részvételt a szociális tevékenységekben. Néhányan csak éjszaka hagyják el otthonukat, mások egyáltalán nem. Ez a viselkedés szociális elszigeteltséghez vezethet. A betegséghez kapcsolódó aggodalom és életvezetési zavar többszöri kórházi kezeléshez és öngyilkossági hajlamhoz vezethet.
Mivel a betegségben szenvedők vonakodnak felfedni tüneteiket, a rendellenesség akár éveken keresztül diagnosztizálatlan maradhat. A betegség különbözik a megjelenést érintő normális aggodalomtól, mivel az előbbi sokkal több időt emészt fel, aggodalmat és életvezetési zavarokat eredményez.
A hatékony kezelésről kevés információ áll rendelkezésre. A szerotonin visszavétel gátlók (az antidepresszánsok egy fajtája) hatékonyak lehetnek. A kognitív viselkedésterápia is enyhítheti a tüneteket.
