MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Pszichiátriai kórképek a társadalomban
A felnőtt lakosság mintegy 20%-ánál fordul elő élete során valamilyen elmegyógyászati
zavar. Az 5 évesnél idősebb népesség körében a rokkantság 10 vezető okából 4 valamilyen
pszichiátriai zavar, a depresszió pedig minden betegség közül a legtöbbször felelős
ezért. Sajnos a zavarok gyakori előfordulása ellenére csak a megbetegedettek fele fordul
orvoshoz.
Habár jelentős előrelépés történt a pszichiátriai zavarok felismerésében és
kezelésében, az ezeket megbélyegző mentalitás még mindig fennáll. Például sok pszichésen
sérült embert hibáztatnak állapotáért, vagy egyszerűen lustának, beszámíthatatlannak
kiáltják ki őket. A pszichés zavart sokan kevésbé tartják valódinak vagy jogosnak, mint
a testi betegségeket, például a döntéshozók körében vagy a betegbiztosítóknál, amikor
fizetni kell a kezelést. Előfordul, hogy a szülőket vádolják azzal, hogy gyermekük
megbetegedését okozták. Általánosságban a közvélemény elhatárolja magát a pszichiátriai
betegektől, nem laknak, dolgoznak együtt velük, és kerülik a velük való szociális
kapcsolatot.
Jelenlegi felfogásunk szerint a pszichiátriai kórképeket a genetika és a környezet
bonyolult kölcsönhatása okozza. Némely pszichiátriai esetben az agyban található
neurotranszmitterek rendellenes működésére vezethető vissza. A kutatások kimutatták,
hogy sok pszichiátriai megbetegedést öröklődő tényezők okoznak. Gyakran a genetikai
sérülékenység akkor kerül felszínre, mikor valamilyen családi, szociális vagy munkahelyi
stresszhelyzet azt túlterheli és kóros állapot jelentkezik.
A pszichésen beteg viselkedést nem mindig tudjuk egyértelműen megkülönböztetni a
normálistól. Egy elvesztett hozzátartozó vagy gyermek miatt érzett gyász és a depresszió
megkülönböztetése például igen bonyolult feladat. Ugyanígy a munka miatt érzett
aggodalomból és stresszből fakadó szorongásos zavar is csak önkényesen
diagnosztizálható, mivel ilyesmin a legtöbb ember átesik élete során. A személyiségre
jellemző vonások és a személyiségzavar közötti határ néha elmosódik, ezért a pszichés
egészség és betegség közötti átmenet fokozatos.
Az intézeti kezelés jelentőségének csökkentése
Az elmúlt évtizedek során a hatékony gyógyszerek kifejlesztése és a pszichiátriai
betegek megítélésének változása egyre inkább lehetővé tette az ilyen betegek
intézményen kívüli kezelését. A folyamat beindulásával nagyobb hangsúlyt kapott a
betegek családi vagy közösségi keretek között történő kezelése.
Kutatások alapján bizonyítható, hogy a család és a beteg közötti kapcsolatok
enyhítik vagy súlyosbítják a pszichiátriai zavart. Ezért olyan családterápiás
eljárásokat fejlesztettek ki, amelyek drámaian csökkentik annak esélyét, hogy a
krónikus pszichés beteget újra intézménybe kelljen utalni. Napjainkban a beteg
családját egyre inkább felhasználják a betegség elleni harcban, továbbá a háziorvos is
fontos szerepet játszik a beteg rehabilitációjában. A kórházi ápolásra szoruló
pszichiátriai betegeket is kevésbé különítik el, mint a múltban, és rendszerint hamar
járóbeteg-kezelésre utalják őket. Ezek a megoldások költséghatékonyabbak, mivel
kevesebb személyzetre van szükség, inkább a csoportterápián van hangsúly, mint az
egyéni kezelésen, a páciensek pedig otthon vagy átmeneti szálláson alszanak.
A csökkenő intézeti ellátásnak azonban problémái is vannak. Mivel a magukra vagy a
közösségre veszélyt nem jelentő betegeket már nem lehet intézménybe utalni, illetve
akaratuk ellenére kezelni, sokuk hajléktalanná válik. A törvények ugyan megvédik a
betegek személyiségi jogait, ugyanakkor megnehezítik sok elmebeteg kezelését, akik
közül többen rendkívül irracionálisan viselkednek. Emellett a hajléktalanok jelenléte
a társadalomra is jelentős hatást gyakorol.
Szociális támogatás
Mindenkinek szüksége van saját szociális kapcsolatokra, hogy a törődés és érzelmi
támasz iránti igényét kielégítse, különösen stresszhelyzetekben. Kutatásokkal
igazolták, hogy a stabil szociális háttér mind testi, mind lelki betegségekből nagyban
elősegíti a felépülést. A társadalom változása eltörölte a szomszédok és családok
által nyújtott, hagyományos támogatást. Alternatívaként szerte az országban önsegítő
csoportok jöttek létre.
Néhány önsegítő csoport, például a Névtelen Alkoholisták vagy a Névtelen
Droghasználók, főleg a függőséggel foglalkozik. Más csoportok a népesség bizonyos
csoportjainak - pl. a mozgássérültek vagy az idősek - támogatásával foglalkoznak.
Vannak olyan csoportok is, például a Nemzeti Szövetség a Pszichiátriai Betegekért
(National Alliance for the Mentally Ill), amik az elmebetegeknek és családjaiknak
nyújtanak támogatást.
Kapcsolódó kép »
