Dr.Info - Hivatalos magyar egészségügyi tudakozó
Egészségügyi Minisztérium
Telefonos tudakozó elérhetősége:
Telefon: 06 40 DRINFO (06 40 374-636)
Hétköznap és hétvégén: 0-24 óráig
 
Betegség információkBetegség információk
Ezen az oldalon a kiválasztott találat teljes szövegét tekintheti meg. Ha nem találta meg teljes egészében a keresett információt, válasszon másik találatot a találati listából, hajtson végre újabb keresést vagy keressen tovább a tartalomjegyzéken keresztül.
MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »    Tartalomjegyzékhez »

Pszichiátriai kórképek a társadalomban

A felnőtt lakosság mintegy 20%-ánál fordul elő élete során valamilyen elmegyógyászati zavar. Az 5 évesnél idősebb népesség körében a rokkantság 10 vezető okából 4 valamilyen pszichiátriai zavar, a depresszió pedig minden betegség közül a legtöbbször felelős ezért. Sajnos a zavarok gyakori előfordulása ellenére csak a megbetegedettek fele fordul orvoshoz.

Habár jelentős előrelépés történt a pszichiátriai zavarok felismerésében és kezelésében, az ezeket megbélyegző mentalitás még mindig fennáll. Például sok pszichésen sérült embert hibáztatnak állapotáért, vagy egyszerűen lustának, beszámíthatatlannak kiáltják ki őket. A pszichés zavart sokan kevésbé tartják valódinak vagy jogosnak, mint a testi betegségeket, például a döntéshozók körében vagy a betegbiztosítóknál, amikor fizetni kell a kezelést. Előfordul, hogy a szülőket vádolják azzal, hogy gyermekük megbetegedését okozták. Általánosságban a közvélemény elhatárolja magát a pszichiátriai betegektől, nem laknak, dolgoznak együtt velük, és kerülik a velük való szociális kapcsolatot.

Jelenlegi felfogásunk szerint a pszichiátriai kórképeket a genetika és a környezet bonyolult kölcsönhatása okozza. Némely pszichiátriai esetben az agyban található neurotranszmitterek rendellenes működésére vezethető vissza. A kutatások kimutatták, hogy sok pszichiátriai megbetegedést öröklődő tényezők okoznak. Gyakran a genetikai sérülékenység akkor kerül felszínre, mikor valamilyen családi, szociális vagy munkahelyi stresszhelyzet azt túlterheli és kóros állapot jelentkezik.

A pszichésen beteg viselkedést nem mindig tudjuk egyértelműen megkülönböztetni a normálistól. Egy elvesztett hozzátartozó vagy gyermek miatt érzett gyász és a depresszió megkülönböztetése például igen bonyolult feladat. Ugyanígy a munka miatt érzett aggodalomból és stresszből fakadó szorongásos zavar is csak önkényesen diagnosztizálható, mivel ilyesmin a legtöbb ember átesik élete során. A személyiségre jellemző vonások és a személyiségzavar közötti határ néha elmosódik, ezért a pszichés egészség és betegség közötti átmenet fokozatos.


Az intézeti kezelés jelentőségének csökkentése

Az elmúlt évtizedek során a hatékony gyógyszerek kifejlesztése és a pszichiátriai betegek megítélésének változása egyre inkább lehetővé tette az ilyen betegek intézményen kívüli kezelését. A folyamat beindulásával nagyobb hangsúlyt kapott a betegek családi vagy közösségi keretek között történő kezelése.

Kutatások alapján bizonyítható, hogy a család és a beteg közötti kapcsolatok enyhítik vagy súlyosbítják a pszichiátriai zavart. Ezért olyan családterápiás eljárásokat fejlesztettek ki, amelyek drámaian csökkentik annak esélyét, hogy a krónikus pszichés beteget újra intézménybe kelljen utalni. Napjainkban a beteg családját egyre inkább felhasználják a betegség elleni harcban, továbbá a háziorvos is fontos szerepet játszik a beteg rehabilitációjában. A kórházi ápolásra szoruló pszichiátriai betegeket is kevésbé különítik el, mint a múltban, és rendszerint hamar járóbeteg-kezelésre utalják őket. Ezek a megoldások költséghatékonyabbak, mivel kevesebb személyzetre van szükség, inkább a csoportterápián van hangsúly, mint az egyéni kezelésen, a páciensek pedig otthon vagy átmeneti szálláson alszanak.

A csökkenő intézeti ellátásnak azonban problémái is vannak. Mivel a magukra vagy a közösségre veszélyt nem jelentő betegeket már nem lehet intézménybe utalni, illetve akaratuk ellenére kezelni, sokuk hajléktalanná válik. A törvények ugyan megvédik a betegek személyiségi jogait, ugyanakkor megnehezítik sok elmebeteg kezelését, akik közül többen rendkívül irracionálisan viselkednek. Emellett a hajléktalanok jelenléte a társadalomra is jelentős hatást gyakorol.


Szociális támogatás

Mindenkinek szüksége van saját szociális kapcsolatokra, hogy a törődés és érzelmi támasz iránti igényét kielégítse, különösen stresszhelyzetekben. Kutatásokkal igazolták, hogy a stabil szociális háttér mind testi, mind lelki betegségekből nagyban elősegíti a felépülést. A társadalom változása eltörölte a szomszédok és családok által nyújtott, hagyományos támogatást. Alternatívaként szerte az országban önsegítő csoportok jöttek létre.

Néhány önsegítő csoport, például a Névtelen Alkoholisták vagy a Névtelen Droghasználók, főleg a függőséggel foglalkozik. Más csoportok a népesség bizonyos csoportjainak - pl. a mozgássérültek vagy az idősek - támogatásával foglalkoznak. Vannak olyan csoportok is, például a Nemzeti Szövetség a Pszichiátriai Betegekért (National Alliance for the Mentally Ill), amik az elmebetegeknek és családjaiknak nyújtanak támogatást.

Kapcsolódó kép »
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további alfejezetei:

98. FEJEZET Elmegyógyászati kórképek áttekintése