MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Génhibák
Meglehetősen gyakorinak tekinthető egy vagy több gén, különösen a recesszív gének
hibája. Minden ember átlagosan hat-nyolc hibás recesszív gént hordoz. Ezek a gének
ugyanakkor nem okoznak hibás sejtműködést kivéve, ha nem két hibás recesszív gén van
jelen. Az átlagnépesség körében kicsi a kockázata, hogy valaki két hibás recesszív gént
hordozzon. A közeli rokonok közös gyermekei, és a csak egymás között házasodó csoportok
- mint amilyenek az amisok és a mennoniták - esetében ennek viszont nagy a kockázata.
A hibás gén lehet örökletes, vagy mutáció eredménye. (A mutáció a gének olyan hirtelen
megváltozása, amelynek számos oka lehet, de látszólagos ok nélkül is előfordulhat.)
Attól függően, hogy a mutáció érinti-e az ivarsejteket vagy sem, továbbadódhat a
következő generációknak, vagy a hordozó személy halálával eltűnhet.
Értelmezés kérdése, hogy egy bizonyos gén hibásnak tekinthető-e vagy sem. Például a
sarlósejt-gén egyfelől betegséget (sarlósejtes vérszegénység) okoz, másfelől védettséget
biztosít a maláriával szemben. Ez a hibásnak tekinthető gén ily módon a világ bizonyos
részein igencsak hasznos lehet.
A gének kifejeződése
Az egyetlen génben előforduló hiba hatásai attól függnek, hogy a gén domináns-e vagy
recesszív. A domináns génből egy is elegendő ahhoz, hogy hatásai kifejeződjenek, míg a
recesszív génből ehhez kettő szükséges. Néhány - akár domináns, akár recesszív - gén
csak részleges penetranciával rendelkezik, ami azt jelenti, hogy jelenlét esetén sem
mindig, vagy nem teljes mértékben okoznak változást. Végül a férfiakban az összes
X-kromoszómán található (X-hez kötött) gén hatása érvényesül, míg a nőkben ezek közül
csak a dominánsak fejeződnek ki (kivéve, ha nem két recesszív gén van jelen).
Mivel egy gén egy adott fehérje szintézisét irányítja, a hibás gén hibás vagy nem
megfelelő mennyiségű fehérjét hoz létre, ami a sejt rendellenes működéséhez, és végső
soron a fizikai megjelenés, vagy a test működési rendellenességéhez vezethet.
Egy hibás domináns gén hatása (jelleg) testi elváltozás, betegség, vagy bizonyos
betegségek kialakulására való hajlam lehet.
A következő megállapítások általánosságban vonatkoznak a nem X-kromoszómához
kapcsolódó domináns gén által meghatározott tulajdonságokra.
- A tulajdonsággal rendelkezőnek legalább egyik szülője rendelkezik a tulajdonsággal,
hacsak azt nem új mutáció okozta.
- A rendellenes genetikai tulajdonságok gyakrabban új mutációk következményei, mint
szülőktől öröklöttek.
- Ha az egyik szülő rendelkezik a rendellenes tulajdonsággal és a másik nem, akkor
minden gyermek 50%-os valószínűséggel örökli át a rendellenes tulajdonságot.
Ugyanakkor, ha a rendellenes tulajdonsággal rendelkező szülőnek - ritka esetben - két
hibás génje van, a rendellenes tulajdonság az összes gyermekben megjelenik.
- Aki nem rendelkezik a rendellenes tulajdonsággal, de a testvére igen, az nem
hordozza a gént, és a tulajdonságot nem adhatja tovább leszármazottainak.
- Nők és férfiak egyaránt lehetnek érintettek.
- Minden generációban megjelenhet, és általában meg is szokott jelenni a
rendellenesség.
A súlyos betegségeket okozó domináns gének ritkák. Azért szoktak eltűnni, mert az
ilyen géneket hordozó emberek gyakran túlságosan betegek ahhoz, hogy gyermekeik
legyenek. Létezik azonban néhány kivétel: ilyen a Huntington-kór, mely általában 35
éves kor után kezdődik, és az agy működésének súlyos romlását okozza. Mire a tünetek
kialakulnak, a betegnek már lehetnek gyermekei.
A következő megállapítások általánosságban vonatkoznak a nem X-kromoszómához
kapcsolódó recesszív gén által meghatározott tulajdonságokra.
- Gyakorlatilag mindazoknak, akik a tulajdonsággal rendelkeznek, mindkét szülője
hordozza a gént, mégha esetleg egyikük sem rendelkezik magával a tulajdonsággal (mivel
a hibás génből kettőnek kell meglennie ahhoz, hogy hatását kifejthesse).
- Igen kicsi a valószínűsége annak, hogy mutációk eredményezzék a tulajdonságot (mivel
a mutációnak mindkét szülőben végbe kellett volna mennie).
- Ha az egyik szülő rendelkezik a tulajdonsággal és a másik csak a recesszív génnel,
de nem a tulajdonsággal, akkor valószínűleg a gyermekek fele fog rendelkezni a
tulajdonsággal, a többi gyermek pedig egy recesszív gént hordoz. Ha a tulajdonsággal
nem rendelkező szülőnek nincs meg a recesszív génje, akkor egyik gyermekben sem
jelenik meg a tulajdonság, de a hibás gént mindegyikük örökölni fogja és továbbadhatja
leszármazottainak.
- Aki nem rendelkezik a rendellenes tulajdonsággal, de a testvérei igen, valószínűleg
hordozója egy hibás génnek.
- Nők és férfiak egyaránt lehetnek érintettek.
- A rendellenesség minden generációban megjelenhet, de általában nem így szokott
lenni, hacsak nem rendelkezik mindkét szülő a tulajdonsággal.
A következő megállapítások általánosságban vonatkoznak az X-kromoszómához kapcsolódó
domináns gén által meghatározott tulajdonságokra.
- Az érintett férfiak minden leány gyermeke örökli a rendellenességet, de a fiaik nem.
(Az érintett férfiak fiai Y-kromoszómát kapnak, mely nem hordozza a hibás gént.)
- A csak egy hibás génnel rendelkező érintett nők a rendellenességet átlagosan
gyermekeik felének adják át tekintet nélkül azok nemére.
- Azok az érintett nők, akiknek mindkét génje hibás, a tulajdonságot összes
gyermeküknek átadják.
- Amennyiben a rendellenesség férfiakra nézve nem halálos, kétszer annyi nőben fog
előfordulni, mint férfiban.
Az X-kromoszómához kapcsolódó domináns gének, csakúgy, mint a nem X-kromoszómához
kapcsolódóak, csak nagyon ritkán okoznak súlyos betegséget. Ilyen betegség például az
örökletes angolkór (hipofoszfatemiás familiáris rahitisz)
és az Alport-szindróma (örökletes vesegyulladás, nefritisz).
Az örökletes angolkórban szenvedő nők csonttünetei
enyhébbek, mint az érintett férfiakéi. Az örökletes vesegyulladást hordozó nők
általában nem mutatnak tüneteket, és csak kismértékben rendellenes a veseműködésük,
míg az érintett férfiak esetében fiatal felnőttkorban veseelégtelenség alakul ki.
A következő megállapítások általánosságban vonatkoznak az X-kromoszómához kapcsolódó
recesszív gén által meghatározott tulajdonságokra.
- Csaknem az összes érintett egyed férfi.
- Az érintett férfi minden leánya hordozó lesz.
- A gént hordozó nők nem rendelkeznek a tulajdonsággal (hacsak nincs mindkét
X-kromoszómájukon jelen a hibás gén), de továbbadják a gént fiaik felének, akikben
megjelenik a tulajdonság. Egyik leányuk sem rendelkezik majd a tulajdonsággal, de fele
részük hordozó lesz.
Az X-kromoszómához kötött recesszív gén által hordozott tulajdonságra jó példa a
vörös-zöld színtévesztés, mely a férfiak 10%-át érinti, de nőknél ritka. Férfiak
esetében a színtévesztés génje az anyától származik, akinél általában ez a látáshiba
nem fordul elő, de hordozza a gént. Az apától, aki az Y-kromoszómát biztosítja, nem
örökölhető ez a gén. A színtévesztő apák leányai csak ritkán színtévesztők, de minden
esetben a gén hordozói.
A kodomináns gének és a penetrancia
Kodomináns gének esetében mindkét gén kifejeződik. Jó példa erre a sarlósejtes
vérszegénység. Ha valaki egy hibás és egy normális génnel rendelkezik, akkor mind ép,
mind rendellenes hemoglobin (a vörösvérsejtek színanyaga) termelődik. Mindazonáltal a
betegség kevésbé súlyos (sarlósejtes tulajdonság), mint abban az esetben, ha valakinek
két hibás génje van (sarlósejtes betegség).
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy egy gén a különböző penetrancia (egy gén
kifejeződésének mértéke és gyakorisága) eredményeként még akkor sem jut feltétlenül
kifejezésre, ha domináns vagy kodomináns (esetleg recesszív, de mindkét kromoszómán
megjelenik). A penetrancia személyenként változhat.
Hibás mitokondriális gének
Minden sejten belül találhatók mitokondriumok. A mitokondriumok olyan kicsiny
sejtalkotók, melyek a sejt energiaellátását biztosítják. Minden mitokondrium tartalmaz
egy gyűrű alakú kromoszómát. Néhány ritka betegséget a mitokondriumon belül lévő
kromoszóma hibás génjei okoznak. Példa erre a Leber-féle öröklődő látóideg elváltozás
(optikus neuropátia), mely változatos lehet, de gyakran mindkét szem megállíthatatlan
látásvesztését okozza, és jellemzően tizenéves korban kezdődik. Másik példa egy az I.
típusú cukorbetegséggel és süketséggel jellemzett tünetegyüttes.
A petesejt megtermékenyülésekor csak a petesejtből származó mitokondriumok kerülnek
a fejlődő magzatba, a spermiumban lévő összes mitokondrium elvész. Ily módon a hibás
mitokondriális gének okozta betegségeket az anya örökíti, az apa nem adhat át
gyermekeinek ilyen betegségeket.
A sejtmagban található DNS-től eltérően, a mitokondriális DNS sejtenként változó,
sőt még egyazon sejt mitokondriumaiban is különbözhet. Ennélfogva egy testi sejt hibás
mitokondriális génje nem feltétlenül okoz betegséget egy másik sejtben. Ha két ember
látszólag ugyanazzal a mitokondriális génhibával rendelkezik, a betegség megjelenése
még akkor is igen különböző lehet. Ez korlátozza a genetikai vizsgálatok és tanácsadás
lehetőségeit az ismert vagy feltételezett mitokondriális génhibákkal rendelkező
emberek esetében.
A rákot okozó gének
Bizonyos gének részben felelőssé tehetők ráksejtek kialakulásáért, illetve
szaporodásáért. Az ilyen gének azoknak a fehérjéknek a mennyiségét vagy viselkedését
változtatják meg, melyek a növekedést szabályozó és a sejtosztódást módosító géneket
kódolják. E géneket két fő csoportra oszthatjuk: onkogénekre és tumor szuppresszor
(gátló) génekre.
Az onkogének a sejtnövekedést szabályozó gének hibás változatai. Az onkogének
általában inaktívak. Ha aktívvá válnak, és olyan jelzést adnak a sejteknek, hogy
osztódjanak - mégha azoknak nem is kellene osztódniuk -, daganat alakulhat ki. Az
onkogének aktiválódása nem teljes mértékben tisztázott, de sok tényező hozzájárulhat,
így rákkeltő anyagok (például: a dohányfüst) és egyes kórokozók (például: bizonyos
vírusok). Mindezek mellett az onkogéneket aktiválhatja a kromoszómák olyan
átrendeződése, amikor egy DNS szakasz az egyik kromoszómáról egy másikra helyeződik át
(például: a krónikus mieloid leukémiában).
A tumor szuppresszor (gátló) gének általában olyan fehérjék kódolásával akadályozzák
meg a rák kialakulását, melyek elfojtják a daganat kezdeményeket és azok növekedését.
A tumor szuppresszor génekben létrejövő mutációk következtében a sejt életciklusának
(szaporodás, növekedés és halál) megfelelő szabályozása leállhat, így lehetővé válik
az érintett sejtek folytonos osztódása, s ez rákot eredményez.
Kapcsolódó kép »Kapcsolódó kép »