A szélütésnek ezt a formáját az agyat ellátó artériák elzáródása okozza. Az elzáródás leggyakrabban a nyaki főverőér (artéria karotisz interna) ágait érinti. Az elzáródás oka rendszerint leszakadó véralvadékból (trombus) vagy az ateroszklerózis következtében kialakuló zsírszövet lerakódásból (ateroma) leszakadó darabka, mely a véráramlás útján (ezt hívják embólusnak) eljut és elzárja az egyik, agyat ellátó artériát.

Véralvadék például akkor képződhet, ha az artériafalban a zsíros felrakódás megreped. Nagy felrakódások annyira lelassítják a véráramlást, hogy a vér már nem tud megfelelő sebességgel áramolni, csak csordogál, mint a víz egy bedugult lefolyóban. A lassan áramló vér nagyobb eséllyel alvad meg, emiatt a szűkült verőérben a vérrögképződés kockázata, és ezáltal az elzáródás veszélye nagyobb.

Véralvadékok máshol is képződhetnek, például a szívben vagy a szívbillentyűkön. Efféle vérrögök okozta szélütés leggyakrabban szívműtétek után, szívbillentyű rendellenességekben vagy szívritmus zavarokban (arritmia) - különösen pitvarremegésben - fordulnak elő. Egyes kórképekben, például vörösvérsejt-túltengésben (policitémia) az alvadékképződés kockázata fokozott, mivel a vér sűrűbb a normálisnál.

Ritkán, szélütésre emlékeztető panaszok jelentkeznek a kar vagy a láb hosszú csöves csontjainak törésekor a véráramba kerülő zsírszövet következtében. Ezek a eltömeszelhetnek egy artériát. Ezt a kórképet zsírembóliának nevezik.

Isémiás stroke lehet a következménye az agyi vérátáramlás csökkenésének, amely előfordulhat súlyos vérvesztéskor, vagy ha az érintett személy vérnyomása nagyon alacsony vagy a vérnyomás hirtelen leesik. Esetenként az agyi véráramlás normális volta ellenére is bekövetkezhet szélütés, ha a vér oxigén tartalma csökken (súlyos vérszegénység (anémia, túl kevés vörösvérsejt, fulladás és szénmonoxid mérgezés). Ezekben az esetekben az agykárosodás gyakran kiterjedt (diffúz) és kómával jár.

Vérellátási zavar következtében kialakuló szélütés társulhat olyan gyulladásokhoz, fertőzésekhez, amelyek az erek szűkületeivel járnak. Kokain, az amfetaminok és egyéb szerek az erek összehúzódását váltják ki, ami következményes szélütéssel végződhet.

A legtöbb szélütés hirtelen kezdődik, gyorsan fejlődik ki, és percek-órák leforgása alatt agyállomány elhalásával jár. Ezt követően a legtöbb szélütés stabilizálódik, a további rosszabbodás minimális vagy teljesen megáll. (A 2-3 napon át változatlan szélütést komplett stroke-nak nevezik.) Az ilyen szélütés hátterében többnyire embólus okozta hirtelen elzáródás áll. Kevésbé gyakran fordul elő, hogy a panaszok órákon át egy akár két napig is romlanak, ahogy az agyállomány elhalása egyre nagyobb méretet ölt. (Ezt nevezik progresszív stroke-nak.) A progressziót időnként stabil időszakok szakítják meg, ekkor a károsodott terület növekedése megáll, némi javulás következik be. Ez a lefolyás jellemzőbb az ateroszklerózis miatt a szűkült artériákban képződő vérrögök miatt bekövetkező szélütésre.

Az agyi vér- és oxigénellátásnak zavara az érintett területtől függően változatos tüneteket okozhat. A fő nyaki verőér ágainak érintettsége gyakran jár egyoldali vaksággal a féloldali egyik karra vagy lábra, esetleg testfélre kiterjedő érzészavarokkal és gyengeséggel. Az agy hátsó részén elhelyezkedő artéria vertebrális artéria ágainak elzáródása gyakrabban okoz szédülést és vertigót, kettőslátást, és mind a négy végtagra kiterjedő gyengeséget vagy bénulást. Számos egyéb tünet jelentkezhet, így beszédzavarok (pl. elkent beszéd), koordinációs zavar stb.

Nagy területet érintő szélütés stuport, kómát okozhat. Emellett akár kisterületű infarktus is okozhat depressziót, vagy a beteg képtelenné válhat az érzelmein uralkodni (aminek következtében indokolatlan sírásban vagy nevetés fordulhat elő).

A szélütés járhat az agyban folyadék-felhalmozódással (ödéma) is. Az agy megduzzadása különösen veszélyes, mivel a koponya tágulásra képtelen. A következményes nyomásemelkedés miatt az agy eltolódhat, ami az agyállomány további sérülésével, fokozódó idegrendszeri működészavarral járhat, még akkor is, ha maga az elhalt terület már nem növekszik. A fokozott nyomás az agyat lefelé préselheti, és ezáltal beékelődéshez vezethet.

A szélütés következtében mozgásképtelen betegekben további szövődmények léphetnek fel. A hányadék vagy egyéb irritáló anyag tüdőbe légzésével aspirációs tüdőgyulladás fejlődhet ki. Mozgatás hiányában felfekvések alakulhatnak ki. A láb mozdulatlansága kedvez a vérrögképződésnek az alsó végtag és a lágyék mélyen fekvő vénáiban (mély vénás trombózis).

A kórtörténet és a fizikális vizsgálat alapján az isémiás stroke rendszerint diagnosztizálható. A neurológiai tünetek alapján általában az is megállapítható, hogy melyik agyi ér érintett. Így például a bal alsó végtag gyengesége vagy bénulása a jobb féltekében a lábmozgásért felelős régiót ellátó artéria elzáródására utal. Az örvénylő véráramlás okozta (fonendoszkóppal sokszor hallható) zörejek a nyaki artériák felett ezen erek szűkülete mellett szólnak.

A diagnózist rendszerint MRI vagy CT segítségével igazolják. Nagy általánosságban elmondható, hogy az MRI az isémiát a panaszok kezdete után percekkel, míg a CT egy óra után ki tudja mutatni. E két eljárással emellett elkülöníthető az isémia a vérzéstől, az agydaganattól, az agytályogtól és egyéb szerkezeti betegségektől. Agyi angiográfia elvégzésére akkor kerül sor, ha a szűkületek vagy vérrögök műtéti eltávolítását (endarterektómia) tervezik, vagy a vérerek gyulladására utaló (vaszkulitisz) gyanú van. Az angiográfia az agyi vérellátásról részletes információkkal szolgál. Két nem invazív eljárás, a mágneses rezonancia angiográfia és a színes Doppler-ultrahang vizsgálatok ugyancsak fontos információkat adhatnak. Utóbbiakkal kimutatható, hogy mely fontosabb artéria záródott el, azonban az esetleges gyulladásban lévő közepes és kis erek ábrázolására nem alkalmasak.

Fontos tisztázni, hogy az elzáródást mi okozza, különösképpen, hogy trombusról van-e szó. Trombózis esetén, amennyiben a háttérben álló okot nem sikerül megszüntetni, a szélütés ismétlődése nagyon valószínű. Szabálytalan szívritmus esetén a szívben képződhetnek vérrögök. A ritmuszavar kezelésével a további vérrögképződés és az ismétlődő szélütés megelőzhető. Amennyiben ritmuszavar gyanúja merül fel, rendszerint elektrokardiográfiával (EKG) mutatják ki a kóros szívritmust. További vizsgálatok végezhetők a szívbetegségek diagnosztizálására. Ezek közé tartozik a folyamatos ambuláns EKG regisztrálás, amely során a pulzusszámot és szívritmust Holter-monitor segítségével 24 órán keresztül folyamatosan rögzítik. A szívultrahang vizsgálattal a szív üregei és billentyűi ábrázolhatók.

Laborvizsgálatokkal a szélütés hátterében álló alacsony vagy magas vörösvérsejtszám (vérszegénység, ill. polcitémia), a fehérvérsejtek kóros elfajulása (leukémia) vagy fertőzés oki szerepe tisztázható. Ritkán gerinccsapolásra (lumbálpunkcióra) is sor kerül, például, CT után, ha ki akarják mutatni, hogy a szélütés hátterében fertőzés (pl. herpesz szimplex vírus) áll, vagy ha szubarachnoideális vérzés jelenlétét akarják bizonyítani. Ezt a vizsgálatot csak akkor lehet elvégezni, ha koponyaűri nyomás nem fokozott (rendszerint CT- vagy MRI-vizsgálattal ellenőrzik).

Isémiára utaló tünetek azonnali orvosi ellátást igényelnek, ugyanis gyors beavatkozással a károsodás mértéke esetenként csökkenthető, és a további szövetelhalás megakadályozható.

A szélütést elszenvedett, kórházba szállított betegnek az ellátása során az első lépés a légzés, a szívműködés, vérnyomás és hőmérséklet normalizálása. Alacsony vérnyomás esetén folyadékot adnak. Gyógyszerek (pl. béta-blokkolók) adhatóak túl szapora szívverés esetén, nagyon lassú pulzusszám miatt pacemaker bevezetésére is sor kerülhet. Láz esetén paracetamol, ibuprofen vagy hűtő takaró alkalmazható. A testhőmérséklet néhány fokos emelkedése is vérellátási zavar okozta agykárosodás súlyos mértékű romlásával járhat. Oxigén adható maszkon vagy orrszondán keresztül, és rendszerint kanül segítségével biztosítják a folyadék és a gyógyszerek beadását. A magas vérnyomást rendszerint csak akkor kezelik, ha meghaladja a 170/110 Hgmm-t, ugyanis túl alacsony vérnyomás esetén az agy nem kap elég oxigént.

A véralvadékot feloldó (trombolitikus) szer, mely vénába adható. szöveti plazminogén aktivátor (tissue plasminogen activator - tPA), az agyi véráramlást helyreállíthatja. Mivel ezek a szerek fokozzák a vérzések veszélyét, agyvérzésben nem adhatók. A trombolízis előtt CT-vel vagy MRI-vel ki kell zárni az agyvérzést. Az intravénásan adott trombolitikus szerek csak a panaszok felléptétől számított 3 órán belül hatásosak. A betegek zöme azonban a kezdettől számított 3-6 óra alatt jut kórházba - túl későn ahhoz, hogy a trombolitikus szert intravénásan alkalmazni lehessen. Bizonyos esetekben a véna helyett artériásan is adható a szer, így a szer töményebb formában jut el a vérröghöz. Az artériás adáshoz egy bőrmetszésen keresztül az artériába vezetnek egy vékony, hajlékony csövet (kanült), amelyet ezt követően az artériákon át egészen a vérrögig tolnak előre, majd beadják a trombolitikus gyógyszert.

A progresszív stroke-ban heparin és egyéb alvadásgátlók (antikoagulánsok) adhatók, jóllehet ezek hatása nem bizonyított. Komplett stroke során pitvarremegésben vagy szívbillentyű betegségben szenvedő betegekben az alvadásgátlók adásával megelőzhetők az újabb szélütések. Mivel ezek a szerek növelik az agyvérzés kockázatát is, rendszerint 24 órát várnak a trombolitikus kezelés befejezése után, mielőtt az alvadásgátló kezelést elkezdenék. Antikoagulánst nem kapnak a kezelhetetlen magas vérnyomásban szenvedő és az agyvérzésen átesett betegek.

Léteznek olyan új, kísérleti stádiumban lévő módszerek, melyek alkalmazásával a szélütés kimenetele kedvezőbb lehet (ilyen pl.: bizonyos módszerek alkalmazásával neurotranszmitterek, ingerületátvivő anyagok receptorainak gátlása). Ezek az eljárások azonban még nem honosodtak meg a mindennapi klinikai gyakorlatban.

A szélütés után az agyállomány egy része elhalt, így a terület vérellátásának visszaállítása, a karotisz elzáródásának műtéti megszüntetésével (endarteriektómia), nem vezet a kiesett működések rendeződéséhez. Emiatt a műtétet rendszerint nem végzik el. Mindazonáltal kisebb szélütést követően az elzáródás ilyetén megszüntetése csökkentheti a későbbi szélütések kockázatát.

Nagyon súlyos agyi infarktusban mannitollal vagy egyéb szerekkel csökkenthető az agyállomány duzzanata és a koponyán belüli nyomás. Néhány beteget a megfelelő légzés fenntartásához lélegeztetni kell.

Az aspirációs tüdőgyulladás és a felfekvések u megelőzését idejekorán meg kell kezdeni. Bőr alá adott heparin injekciókkal a mély vénás trombózis előzhető meg. Ellenőrzendő a húgyhólyag és a belek működése. Gyakran az egyéb rendellenességek, például szívelégtelenség, ritmuszavarok, tüdőgyulladás kezelésére is szükség van. Az állapot stabilizálódásával a magas vérnyomást is kezelni kell. A szélütéshez gyakran társuló hangulatváltozások, elsősorban depresszió miatt, fontos, ha a hozzátartozók és az ismerősök jelzik, ha a beteg depresszív benyomást kelt. Ez a hangulatzavar gyógyszerekkel és pszichoterápiával kezelhető.

Szélütést követően a betegek az újabb isémia elkerülésére vérlemezke aggregációt gátló szereket vagy antikoagulánst (pl. warfarin) kapnak.

A betegek mintegy 10%-a majdnem teljesen felépül, kb. 25%-ánál pedig a kiesett funkciók zöme visszatér. Körülbelül 40%-ban mérsékelt-súlyos maradványtünetek miatt speciális ellátásra van szükség, és a betegek nagyjából 10%-a ápolási otthonban történő elhelyezést vagy egyéb hosszú távú gondozást igényel. Néhányuk testileg és szellemileg teljesen leépül, és képtelen normálisan mozogni, beszélni vagy enni. A szélütést elszenvedők 15%-a kórházban hal meg. Ez az arány magasabb az idősebbek körében.

Az isémiát követő első napokban az orvosok rendszerint nem tudják megmondani, hogy a tünetek javulni fognak-e vagy romlani. A féloldali bénulással jelentkező betegek mintegy 50%-a, és az ennél enyhébb tünetekkel orvoshoz fordulók zöme a kórház elhagyásáig bizonyos tevékenységekben javulnak, és alapvető szükségleteiket végül maguk is el tudják látni: képesek gondolkodni, közlekedni, jóllehet az érintett kar vagy láb mozgása korlátozott lehet. A kar mozgásai kevésbé állnak helyre, mint a lábé.