A TIA tünetei rendszerint váratlanul lépnek fel. Nem térnek el az isémiás stroke tüneteitől, azonban átmenetiek és reverzibilisek. Rendszerint 2-30 percig tartanak, és időtartama ritkán haladja meg az 1-2 órát. A definíció szerint a tünetek nem állnak fenn 24 óránál tovább. Mivel az érintett terület vérellátása viszonylag hamar rendeződik, nincs tartósan fennmaradó károsodás. Az átmeneti vérellátási zavar azonban sok esetben ismétlődik. Egy napon belül többször is felléphet, de korlátozódhat 2-3 eseményre több év leforgása alatt.

Szélütésre emlékeztető, hirtelen, átmeneti tünetek jelentkezése esetén indokolt azonnal orvoshoz fordulni. Ezek a tünetek TIÁ-ra utalnak. Egyéb betegségek is okozhatnak ilyen panaszokat, így például epilepszia, agydaganatok, migrén, kórosan alacsony vércukorszint is, ezek miatt további kivizsgálás szükséges.

Több vizsgálat is létezik annak eldöntésére, hogy elzáródott-e valamelyik agyi artéria, milyen mértékű az elzáródás vagy keringészavar. A fonendoszkóppal (a nyakon) hallhatók a nyaki verőerekben (karotiszok) örvénylő véráramlászörejek. Ugyanezek az erek és az artéria vertebralisok vizsgálhatók színes Doppler-ultrahang segítségével. Mágneses rezonancia angiográfia és a cerebrális angiográfia alkalmazására is sor kerülhet. A CT és az MRI a TIA diagnosztizálására nem alkalmazható, mivel az, a szélütéssel ellentétben, rendszerint nem okoz maradandó agykárosodást. Az MRI egy speciális formájával, a diffúziós MRI-vel kimutathatóak azok a kóros agyi területek, melyek időlegesen nem működnek megfelelően, azonban maradandó károsodást még nem szenvedtek.

Az átmeneti vérellátási zavar kezelése a szélütés megelőzésére irányul. Az első lépés ebben az irányban a fő rizikótényezők: a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint, és a cukorbetegség karbantartása a dohányzás elhagyása. Szedhetők vérlemezke-aggregációt gátló szerek, például aszpirin és dipiridamol. Amennyiben erősebb szerekre van szükség (pl. pitvarfibrilláció, egyéb szívritmuszavar, vagy szívbillentyű-betegség esetén) alvadásgátló gyógyszerek (pl. heparin, warfarin, syncumar) felírására is sor kerülhet.

Az érszűkület mértéke szabja meg a választandó kezelést. Amennyiben a fő nyaki verőér (artéria karotisz interna) keresztmetszetének több mint 70%-os szűkülete mellett a beteg a megelőző 6 hónapban szélütésszerű tüneteket tapasztalt, egy műtét (endarterektómia) végezhető a szélütés kockázatának csökkentésére. Kisebb fokú szűkület esetén műtét végzendő halmozott TIÁ-k esetén megelőzendő az ér későbbi elzáródását, vagy a szélütéseket. Az endarterektómia során az érből eltávolítják a zsíros felrakódásokat (aterómákat) és az alvadékokat (trombusok). A műtét során a szélütés kockázata 2-6% (mivel a műtét során ateromák vagy alvadékok szakadhatnak le az érfalról, majd a vérárammal valamelyik érbe jutva annak elzáródását okozzák). A panaszmentes és csak enyhe szűkülettel rendelkező betegekben a műtét kockázata a megelőzésben nagyobb, mint a gyógyszeres kezelésé. A műtéttel kezeltekben a kockázat a több éves követés során azonban alacsonyabb, mint a csak gyógyszert alkalmazó kezelésnél.

Más erek szűkületénél, például a vertebrális artériákénál, endarterektómia nem végezhető, mivel az anatómiai helyzet kedvezőtlenebb, mint a nyaki verőér esetében.

Egyéb lehetőségként angioplasztika végezhető. Ennek során egy olyan katétert vezetnek a szűkült érbe, melynek a csúcsán egy felfújható ballon helyezkedik el. A bevezetést követően az ér kitágítása céljából a ballont néhány másodpercre felfújják, majd a folyamatos áramlás biztosítására és az artéria nyitva tartására egy dróthálóból készült csövecskét (sztent) helyeznek az érbe. Ez az eljárás a jövőben esetleg helyettesítheti az endarteriektómiát.