MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Az álmatlanság (inszomnia)
Álmatlanságnak nevezzük az elalvás és az átalvás nehezítettségét, illetve az olyan
alvászavarokat, melyek következtében az egyén az alvást elégtelennek és nem pihentetőnek
éli meg.
Az álmatlanság nem betegség, hanem olyan tünet, melynek számos oka lehet, például
szabálytalan alvás-ébrenléti szokások, testi betegségek, gyógyszerszedés vagy -elvonás,
túlzott esti alkoholfogyasztás, az érzelmi élet problémái és a stressz. Nem ritkán
szorongás, idegesség, depresszió vagy félelem áll a háttérben. Néha egyszerűen csak a
fáradtság hiánya az álmatlanság oka. Egyeseknek hosszú időn át tartó (krónikus)
álmatlanságuk van, mely látszólag semmiféle testi betegséggel, gyógyszerszedéssel vagy
-elvonással, illetve stresszel nem vagy alig áll kapcsolatban.
Nehezített elalvás mind fiatalok, mind idősek körében gyakori. A felnőttek körülbelül
10%-ának van krónikus inszomniája, és mintegy 50%-uk számol be esetenként előforduló
álmatlanságról.
Mivel az életkor előrehaladtával az alvási szokások változnak, idős emberek azt
gondolhatják, hogy álmatlanságban szenvednek, holott nem. Ahogy öregszünk, rendszerint
egyre kevesebbet alszunk éjszaka, nappal pedig szunyókálunk. Az alvás negyedik, mély
alvási fázisa egyre rövidül, míg végül teljesen elmarad. Az idősebbek az alvás mindegyik
fázisában gyakrabban ébrednek fel. Ezek a változások normálisnak tekinthetőek, és
rendszerint nem utalnak alvászavarra.
Az álmatlanságnak több típusát különítjük el. Az elalvási nehézség gyakori probléma,
mely akkor fordul elő, ha az illető képtelen ellazulni, továbbszövi gondolatait és
aggódik, szorong. Az átalvás zavara idősek körében gyakoribb rendellenesség, mint a
fiataloknál. Ilyenkor az egyén el tud aludni, azonban órákkal később felébred, és csak
nehezen alszik vissza. Esetenként ismételt ébredésekkel tagolt, nyugtalan, nem pihentető
álomba zuhan. A hajnali ébredés, mely az álmatlanság egy további fajtája, bármely
életkorban a depresszió jele lehet.
A megszokott alvási rendet felborító tényezők hatására az alvás-ébrenlét ciklus
zavarai jelentkezhetnek: az illető alkalmatlan pillanatokban elalszik, viszont
alvásidőben nem képes álomba merülni. Az alvás-ébrenlét ritmus megfordulása gyakran
jelentkezik jelentős időzóna átlépéskor (különösen a keletről nyugatra történő
utazáskor), változó hosszúságú éjjeli műszakok esetén, gyakori munkaidő változtatáskor
és túlzott alkoholfogyasztás után. Esetenként a ritmus felborulása
gyógyszer-mellékhatásnak tudható. Kórházban fekvő betegeknél sem ritka ez az állapot,
mivel éjszaka gyakran felébresztik őket. A megszokott alvási rend megbomlása az agy
biológiai órájának sérülése miatt is kialakulhat (például agyvelőgyulladás, szélütés,
Alzheimer-kór következményeként).
Panaszok, tünetek és kórisme
Az érintett ingerlékenységről, nappali fáradtságról, és stressz helyzetben a
koncentráló képesség vagy teljesítmény csökkenéséről számol be.
Az álmatlanság diagnózisának felállításakor az orvos figyelembe veszi az alvási
szokásokat, a gyógyszerszedést (beleértve az alkoholfogyasztást és az illegális
droghasználatot is), a pszichés stressz és a testmozgás mértékét. Mivel egyeseknek
kisebb az alvásigénye, az álmatlanság diagnózisa csak az egyéni igények
figyelembevételével történhet.
Kezelés
Az álmatlanság kezelése a kiváltó októl és a panaszok súlyosságától függ. Amennyiben
más betegség következménye, az adott kórkép kezelésével az alvás is javulhat. A
legtöbb inszomniás ember esetében egyszerű életmódbeli változtatásokkal, például
rendszeres alvási szokások kialakításával javulást lehet elérni.
Erős fénnyel a biológiai óra beállítását érhetjük el (az egyént ennek során
megfelelő időpontokban intenzív fényhatásnak teszik ki). Különösen akkor hatékony, ha
időzóna átlépés következtében fellépett alvászavarról vagy elalvási nehézségről,
illetve túl korai lefekvésről és ébredésről van szó.
Amennyiben az alvászavar a személyt hétköznapi tevékenységében akadályozza, és
közérzetét is rontja, jó hatás érhető el a legfeljebb egy héten keresztül,
alkalmanként szedett altatókkal (hipnotikummokkal). A legtöbb ilyen szer
receptköteles. A vénymentesen is kapható 
gyógyszerek
közé tartozik az antihisztamin-hatású difenhidramin és doxilamin. Mellékhatások,
különösen idősekben előfordulhatnak.
Az alvási rend korfüggő megváltozását megélő időseknek rendszerint nincs szükségük
altatókra. Mivel az össz-alvásidő a korral rendszerint csökken, az idősebbek alvása
nemegyszer javul, ha később fekszenek le, korábban kelnek, vagy kevesebbet szundítanak
napközben. Álmatlanság kezelésére adott altatók ebben a korcsoportban gyakran több
problémát okoznak (zavartság, elesés, inkontinencia), mint maga az álmatlanság.
Ha az inszomnia hátterében érzelmi feszültség áll, többet ér a stresszoldó kezelés,
mint az altatók szedése. Álmatlanság és depresszió együttes fennállásakor kivizsgálás
és a depresszió kezelése szükséges. A depresszió kezelése gyakran enyhíti a
panaszokat, néhány antidepresszív szer nyugtató hatása révén közvetlenül is javítja az
alvást.
Az álmatlanság kezelésére néha melatonint adnak,
különösen időseknek, akiknek a melatonin szintjük gyakran alacsonyabb. A melatonin
másik alkalmazási területe az időzóna átlépés hatásának csökkentése, azonban ebben a
tekintetben az eredmények ellentmondásosak. A szer rövidtávon (legfeljebb néhány
hétig) biztonságosnak tűnik, de hosszú távú alkalmazásával járó hatásai nem ismertek.
