Az újraélesztést tiltó rendelkezést az orvos a beteg kartonjába helyezi; ez arról
tájékoztatja az ellátást végző személyzetet, hogy a beteg esetében ne kíséreljék meg az
újraélesztést. 
E rendelkezésnek akkor van nagy
jelentősége, ha az élet utolsó szakaszában el akarják kerülni a szükségtelen és
nemkívánatos invazív beavatkozásokat.
Az orvosok elmondják betegüknek, hogy bekövetkezhet a szív és a tüdő működésének leállása, elmagyarázzák az újraélesztés módszerét, és megkérdezik, hogy ilyen esetben a beteg milyen beavatkozásokat tart szükségesnek. Ha a beteg döntésképtelen állapotban van, akkor a korábban kifejezett kívánsága szerint, vagy ha ez nem ismert, az érdekének megfelelően a helyettesítő személy dönt.
Az újraélesztést tiltó rendelkezés nem azt jelenti, hogy ne kezeljék a beteget, hanem csak azt, hogy ne kíséreljék meg újraélesztését; egyéb beavatkozásokat ettől eltekintve szükség szerint alkalmazhatnak (például antibiotikum kezelés, fájdalomcsillapítás, közérzetet javító módszerek, transzfúzió, dialízis vagy lélegeztetőgép).
