A halálra való felkészülés gyakran azt jelenti, hogy az ember egy élet munkáját fejezi be, elrendezi ügyeit családjával, barátaival és megbékél az elkerülhetetlennel. Sok haldokló beteg és családja számára fontosak a lelki és vallási kérdések. Néhány hospice intézetben és kórházban az egyházak képviselői is résztvesznek az ellátásban; azok számára, akiknek nincs kapcsolatuk lelkésszel vagy más lelki gondozóval, a hivatásos gondozók nyújthatnak megfelelő lelki segítséget.
A halál közeledésének érzését általában elkeseredés szokta kísérni. Elisabeth Kubler-Ross, a halál és haldoklás témája kutatásának úttörője szerint a halála előtt álló személy jellemzően öt érzelmi állapoton megy keresztül, gyakran a következő sorrendben: tagadás, harag, alkudozás, depresszió és elfogadás. A tagadás fázisában úgy tesz, úgy beszél vagy gondolkodik a beteg, mint aki nem fog meghalni. A tagadást a döntésképesség elvesztésétől, a szeretteinktől való elszakadástól, a bizonytalan jövőtől és a szenvedéstől való félelem váltja ki. Az orvossal vagy más egészségügyi szakemberrel való beszélgetés segíthet annak megértésében, hogy aki halála előtt áll, még megőrizheti döntési képességét, és a várható fájdalmak és más tünetek megfelelően kezelhetőek. A harag esetleg az igazságtalanság érzésével juthat kifejezésre: "Miért éppen én?". Az alkudozás a halál elfogadásának jele lehet, mintegy időnyerés céljából. Ha a beteg rájön, hogy az alkudozás vagy egyéb stratégiák nem használnak, kialakulhat a depresszió. Az elfogadás, amit a halállal való szembenézésként is szoktak említeni, esetleg a családdal, barátokkal vagy más segítőkkel folytatott beszélgetések eredményeként következik be.
A halálra való felkészülés nehéz feladata nagy érzelmi hullámzásokkal jár. Ugyanakkor az emberek többsége számára ez az időszak új gondolatokat és egyfajta gazdagodást is eredményez. A múltbeli sérelmek elsimítása és egyes kapcsolatok rendezése nyomán a halála előtt álló személy és családja őszinte megbékélésre juthat.
