A vér alacsony oxigénszintje miatt kékes elszíneződés (cianózis) lép fel; a magas széndioxidszint és a fokozódó savasság (acidózis) zavartsághoz, álmossághoz vezetnek. A szervezet mély, szapora légvételekkel igyekszik megszabadulni a széndioxidtól, ha azonban a tüdők nem működnek megfelelően, akkor a légzés fokozódása nem segít. Végül az alacsony oxigénszint az agy és a szív működészavarához vezet, romlik a tudatállapot vagy eszméletvesztés lép fel, akár halálhoz vezető szívritmuszavar (arritmia) is kialakulhat.

A légzési elégtelenség egyes tünetei a kiváltó októl függően eltérőek lehetnek. Egy gyerek, akinek félrenyelt idegentest miatt légúti elzáródása van, kapkodva küzd a levegőért; akinél viszont mérgezés vagy gyengeség áll fenn, csendesen csúszhat bele a kómás állapotba.

Az orvos a tünetek és a vizsgálati eredmények alapján ismeri fel a légzési elégtelenséget. Vérvizsgálattal a diagnózis megerősíthető, amennyiben az oxigén szintje veszélyesen alacsony vagy a széndioxid szintje veszélyesen magas.

Ha a légzési elégtelenség lassan alakul ki, a tüdőerekben megnő a vérnyomás: ezt tüdőhipertóniának nevezzük. Ez - amennyiben kezelés nélkül marad - tovább károsítja az ereket, ezzel tovább nehezedik az oxigén felvétele a vérbe, fokozódik a szív terhelése, és szívelégtelenség alakulhat ki.

Szinte minden esetben oxigént adnak elsőként. Ez ugyan általában több, mint amennyire valóban szükség van, a mennyisége azonban később módosítható. Ha a beteg széndioxid szintje magas, az oxigén adása lassíthatja a légvételeket, és ezzel a széndioxid szintje tovább növekedhet, és akár veszélyes értéket is elérhet. Ezekben a betegekben az oxigén mennyiségét körültekintően kell beállítani.

A légzési elégtelenséghez vezető betegséget is kezelni kell. Fertőzés esetén antibiotikumot, légúti szűkületben hörgtágítót ad az orvos. Egyéb gyógyszerek adására is sor kerülhet, a gyulladás csökkentése vagy a vérrögképződés gátlása érdekében.

Mesterséges (gépi) lélegeztetés:Súlyos betegség esetén a beteg légzését gépi lélegeztetéssel kell fenntartani. A gépi lélegeztetés életmentő lehet, amennyiben a beteg nem képes megfelelő önálló légzésre. Egy műanyag csövet vezetnek le az orron vagy a szájon keresztül a légcsőbe (intubálás), ezt a csövet pedig egy géphez csatlakoztatják, mely levegőt juttat a tüdőkbe. A kilégzés passzív folyamat, mert a tüdők rugalmasságuk következtében visszanyerik eredeti méretüket. A lélegeztetőgépeknek számos típusa, a lélegeztetésnek számos módja használatos, az alapbetegségtől függően. Ha a tüdők nem működnek megfelelően, a lélegeztetőgépen keresztül magasabb koncentrációjú oxigént lehet adni. Ha a betegnek nincs szüksége teljes légzéstámogatásra, akkor az orrára vagy arcára helyezett maszk segítségével hoznak létre pozitív nyomást a légutakban, mely segíti a beteg saját légvételeit és megakadályozza a légzési izmok kifáradását. A légzési elégtelenséggel küszködő betegek közel felében ezzel a módszerrel (folyamatos pozitív légúti nyomással) elkerülhető a légcső intubálása. Az éjszaka során alkalmazott folyamatos pozitív légúti nyomás segít azoknak a betegeknek, akik légzési elégtelenségét izomgyengeség okozza, mivel az éjszaka folyamán pihentetett izmok nappal hatékonyabban működhetnek.

A szervezet folyadékszintjét folyamatosan ellenőrzik, és a tüdő- és szívműködés szempontjából optimálisan próbálják beállítani. A vér savasságát a gép által biztosított légvételek számának és mélységének megválasztásával egyensúlyban kell tartani. Ha a gépi lélegeztetésben részesülő beteg nyugtalan, nyugtatásra van szüksége. Erre alkalmas szerek a lorazepam és a midazolam, vagy az opiátok, így a morfin és a fentanil. A gépi lélegeztetés időtartama alatt bakteriális fertőzés léphet fel, melyet minél hamarabb fel kell ismerni, és kezelni kell.