MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Légmell
Légmell (pneumothorax, ptx) alkalmával a
mellhártya két rétege közé levegő kerül, ezért a tüdő
összeesik.
Normális körülmények között a mellűrben a nyomás alacsonyabb, mint a tüdőkben. Ha a
mellűrbe levegő kerül, a mellűri nyomás meghaladja a tüdőben lévőt, és a tüdő
részlegesen vagy teljesen összeesik. Időnként a tüdő nagy része, vagy az egész tüdő
összeesik, és azonnal súlyos légszomj lép fel.
Időnként a pneumotoraxnak semmi kideríthető oka nincs, az orvosok ezt spontán
pneumothoraxnak nevezik. Ez legtöbbször úgy jön létre, hogy a tüdő egy kisebb, gyengébb
területe (bulla) megreped (elsődleges spontán pneumotorax). Az állapot legtöbbször
magas, 40 év alatti férfiakat érint. A legtöbb elsődleges spontán légmell esete nem
kötődik erőkifejtéshez. Időnként víz alatti merülés vagy nagy magasságban való repülés
kapcsán észlelik, ilyenkor a tüdőben zajló nyomásváltozások nyilvánvalóan szerepet
játszanak. A legtöbben teljesen felépülnek, azonban az elsődleges spontán pneumothorax
az esetek 30-50%-ban ismétlődik, a tengerszint feletti magasságtól függetlenül.
Spontán pneumotorax kiterjedt tüdőbetegségben is kialakulhat (másodlagos spontán
pneumothorax). Ez a fajta légmell leginkább idős, emfizémás betegekben lép fel, amikor
is egy hólyag (bulla) megreped, de előfordulhat más tüdőbetegségekben is, például
cisztikus fibrózisban, Langerhans-sejtes granulomatózisban, szarkoidózisban,
tüdőtályogban, tuberkulózisban és penumocisztisz okozta tüdőgyulladásban. Az
alapbetegség miatt a másodlagos spontán pneumothorax tünetei és kimenetele általában
roszszabb; az ismétlődés esélye az elsődleges spontán pneumothoraxéhoz hasonló.
Légmell kialakulhat sérülést vagy orvosi beavatkozást követően is, ha a mellűrbe
levegő kerül, például thoracentézis során. A lélegeztetőgép is nyomáskárosodást
(barotrauma) okozhat a tüdőkben, mely szintén légmellhez vezethet - ez leginkább heveny
légzési elégtelenség szindrómában fordul elő. 
Panaszok, tünetek és kórisme
A tünetek nagyrészt attól függenek, hogy mennyi levegő került a mellűrbe, a tüdő
mennyire esett össze és milyen volt a beteg tüdőfunkciója még a légmell keletkezése
előtt. Az enyhe légzészavartól és enyhe mellkasi fájdalomtól kezdve a súlyos
légzészavarig, sokkig és életveszélyes szívmegállásig minden előfordulhat. A
leggyakoribb, hogy hirtelen éles mellkasi fájdalom, légszomj és időnként erőteljes
száraz köhögés lép fel. A beteg a fájdalmat érezheti a vállában, a nyakában vagy a
hasában is. A tünetek kevésbé súlyosak akkor, ha a légmell fokozatosan alakult ki, nem
pedig hirtelen. A nagyon nagy, vagy feszülő (tenziós) légmelltől eltekintve, a tünetek
fokozatosan csökkenni szoktak, egyrészt azért, mert a szervezet alkalmazkodik a tüdő
összeeséséhez, másrészt ahogy a mellűrből felszívódik a levegő, a tüdő lassacskán
ismét felfújódik.
Nagy pneumothorax esetén általában a fizikális vizsgálat elegendő a diagnózis
felállításához. Sztetoszkóp vizsgálat során a mellkas egy része felett nem hallani a
normális légzési hangokat; a mellkas kopogtatása pedig tompa, dobos hangot ad. A
mellkas-röntgenfelvételen látható a levegőgyülem és a vékony, belső mellhártyalemezzel
borított, összeesett tüdő. A mellkasröntgenen az is látható, ha a nyak elülső részén
fekvő légcsövet az összeesett tüdő áttolja a másik oldalra.
Kezelés
A kicsi, elsődleges spontán pneumotorax általában nem igényel kezelést. Súlyos
légzési problémát nem szokott okozni, és a levegő pár nap alatt felszívódik. Nagyobb
légmell esetén a levegő felszívódásához 2-4 hét is kell; a levegőt azonban egy
szívócső segítségével ennél hamarabb is el lehet távolítani.
Ha a légmell olyan nagy, hogy légzési nehézséget okoz, akkor a mellkas csövezésére
van szükség. A szívócsövet a mellkasfalon ejtett kis vágáson keresztül vezetik be, és
vízzel lezárt, vagy egyirányú szelepet tartalmazó elvezető rendszerhez
csatlakoztatják, melyen akadálytalanul kijuthat a levegő, vissza azonban nem kerülhet.
Ha a levegő szivárgása a légutak és a mellűr között kialakult rendellenes
összeköttetésen (fisztulán) keresztül folyamatossá válik, szívópumpát is
csatlakoztatni kell a mellkascsőhöz. Néha sebészi beavatkozásra is szükség lehet,
ehhez legtöbbször a mellkasfalon át a mellűrbe juttatott torakoszkópot használnak.
A visszatérő légmell jelentősen korlátozhatja a beteget. Nagy kockázatú betegben
(például búvár vagy repülőgép pilóta) már az első alkalmat követően megfontolandó a
sebészi megoldás. Ennek során a tüdőn lévő szivárgó területeket ellátják, és a belső
és külső mellhártya lemezt szorosan egymáshoz kapcsolják. Ha a légmell nem akar
megszűnni, vagy már kétszer előfordult ugyanazon az oldalon akkor, gyakran
torakoszkópos eljárással, sebészeti beavatkozást végeznek. Másodlagos spontán
légmellben, ha a mellűrbe folyamatosan szivárog a levegő, vagy a légmell többször
ismétlődik, a háttérben lévő tüdőbetegség miatt a sebészi beavatkozás kockázatos. A
mellűrt le lehet zárni talkumkeverék vagy doxiciklin segítségével, melyet a levegő
elvezetésére használt szívócsövön keresztül juttatnak a mellűrbe.
