A halláskárosodásnak számos oka lehet. Ez lehet mechanikai ok, ami a külső hallójáratban vagy a középfülben elzárja a hangvezetés útját (vezetéses [konduktív] halláskárosodás). A külső hallójárat elzáródását okozhatja olyan közönséges dolog, mint a felgyülemlő fülzsír, de olyan ritka is, mint a tumor. A középfülben kialakuló vezetéses típusú halláscsökkenés oka leggyakrabban, főleg gyermekek esetében, folyadék felszaporodása a dobüregben. Ez fertőzés vagy egyéb folyamat, pl. az Eustach-kürtöt (a középfül szellőzését biztosító csatornát) elzáró allergiás nátha vagy tumor következménye lehet.

A halláskárosodás oka lehet a belső fül szőrsejt-jeinek, a hallóidegnek vagy az agyban levő hallópályáknak a sérülése is (szenzoros halláskárosodás). Az érzékelő struktúrák gyógyszerek, fertőzések, daganatok vagy koponyasérülések következtében károsodhatnak. A halláscsökkenés gyakran konduktív és szenzoros halláskárosodás eredményeként jön létre.

Kor:Az öregedés által okozott halláskárosodás neve presbikuzis. A kor előrehaladtával egyesekben a fül képletei rugalmatlanabbá válnak, olyan változások alakulnak ki, amik miatt kevésbé lesznek képesek reagálni a hanghullámokra, hozzájárulva ezzel a halláskárosodáshoz. Sok emberben a több éven át elszenvedett zajártalom súlyosbítja az öregedés hatásait. A korral járó halláskárosodás már korán, akár 20 éves korban is kezdődhet, azonban lassan halad előre, a legtöbb ember a változásokat csak 50 éves kora után észleli.

A korral összefüggő halláskárosodás először a legmagasabb hangokat (frekvenciákat) érinti, a mély hangok területén csak később jelenik meg. A magas hangok hallásának hiánya miatt a beszédmegértés gyakran nehezebbé válik. Ugyan a hangerő normálisnak tűnik, egyes mássalhangzók - pl. a C-, D-, K-, P-, S- és T-hangok - meghallása azonban nehézzé válik, ezért sok halláskárosodott beteg azt hiszi, hogy a beszélő motyog. Egyesek valóban többet panaszkodnak arról, hogy mások nem beszélnek érthetően, mint arról, hogy ők maguk nem hallanak jól. A nők és a gyermekek megértése még nehezebb, mivel az ő hangjuk általában magasabb. Többen fedeznek fel eltéréseket bizonyos zenei hangokban, főleg a hegedűk és fuvolák által keltett hangrezgésekben.

Otoszklerózis:Eme öröklött betegségben a középfület és belső fület körbevevő csont átalakul. Az átalakult csont miatt a kengyel (a belső fülhöz csatlakozó hallócsont) rögzül, így nem tudja a hangrezgéseket megfelelően továbbítani. A csontnövedék miatt néha a csatornában összenyomódnak és sérülnek a belső fület az aggyal összekötő idegek is. Az otoszklerózis familiárisan halmozottságot mutat, és olyan betegben is kialakulhat, aki gyermekkorában kanyarón esett át. A halláskárosodás serdülőkorban vagy korai felnőttkorban válik nyilvánvalóvá. A felnőttek 10%-ában találhatóak meg az otoszklerózis jelei, azonban csak 1%-ukban alakul ki tényleges halláskárosodás.

Zaj:Az Egyesült Államokban 30 millió embert ér olyan mértékű zajártalom, ami halláskárosodást eredményezhet. A zaj hatására a belső fül szőrsejtjei elpusztulnak. A zajérzékenység igen eltérő az egyes emberekben, azonban mindenki hallása károsodik valamilyen mértékben, ha elég nagy zaj éri elég hosszú ideig.

A zaj erőssége és időtartama egyaránt fontos - minél erősebb a zaj, annál kevesebb idő alatt okoz halláskárosodást. Rendkívül erős zaj még akkor is károsodáshoz vezethet, ha rövid ideig, egyetlen alkalommal hat. Az ilyen esetben kialakuló károsodás általában átmeneti (átmeneti küszöbeltolódás), maradandó is lehet azonban, főleg, ha egynél több alkalommal szenvedi el valaki, magas frekvenciájú fülcsengés (tinnitusz) és beszédértési nehézségek alakulhatnak ki. Ha a beteg ezeket a tüneteket tapasztalja, ez azt jelzi, hogy a zaj túl hangos, és kerülendő.

Gyakori, zajártalom okozó a nagyon hangos zene, a motoros szerszámok, a munkagépek, valamint számos jármű, például a lánctalpas hójáró. Munkájuk során sokakat ér jelentős, károsodást okozó zajártalom, a halláskárosodás gyakran munkahelyi ártalom. Robbanások és fegyverhasználat is károsíthatja a hallást.

Minden halláskárosodást fül-orr-gégésszel, a fül gyógyításában jártas szakemberrel kell megvizsgáltatni. Az audiológus hallásvizsgálatokat végző, a halláskárosodás mértéket, illetve az érintett hangfrekvenciákat megállapító szakember. Ha halláskárosodás áll fenn, további vizsgálatokkal állapítják meg, mennyire érintett az a beszédértés, valamint azt, hogy a károsodás szenzoros, vezetéses vagy vegyes típusú. Egyes hallásvizsgálatokkal a károsodás valószínű oka is azonosítható. A legtöbb hallásvizsgálathoz szükséges a beteg közreműködése is, de nem mindegyikhez.

A hallásvizsgálat első lépése azaudiometria. A személy fejhallgatót vesz fel, amelyen különböző magasságú (frekvenciájú) és erősségű hangokat adnak mindkét fülre felváltva. A személy jelez, amennyiben hangot hall, általában úgy, hogy felemeli azt a kezét, amelyik oldalon a hangot hallotta. Minden hangmagasságban megállapítják, hogy mi az a minimális hangerő, amit meghall. Az eredményeket a normálisnak tekintett hallással összehasonlítva jelenítik meg. Mivel az egyik fülhöz érkező erős hangokat a másik fül is meghallhatja, a nem vizsgált fülre általában a teszthangtól eltérő hangot (általában zajt) bocsátanak.

Abeszéd hallásküszöb vizsgálatazt méri, menynyire hangos beszéd szükséges ahhoz, hogy azt a személy megértse. A személy 2 szótagos, fonetikailag kiegyenlített szavak, sorozatából álló szavakat hall. A szavakat különböző hangerővel hallja. Azt a hangintenzitás szintet jegyzik fel, amelyiknél a személy a szavak felét hibátlanul vissza tudja mondani (beszédküszöb).

Abeszédértés vizsgálatsorán azt nézik, hogy képes-e a személy két hasonlóan hangzó szót megkülönböztetni. A teszthez hasonló hangzású, egy-szótagú szópárokat használnak. A helyesen megismételt szavak aránya a megkülönböztetési százalék. A vezetéses halláskárosodott betegeknek általában normális e százalékértéke, de csak nagy hangerővel. A szenzoros halláskárosodottaknak gyakran minden hangerősségnél kóros a százalékértéke.

Tympanometriásvizsgálattal megállapítható, hogy mennyire jól jut át a hang a dobhártyán és a középfülön. Ehhez a vizsgálathoz nincs szükség a vizsgált személy aktív részvételére, ezért gyakran alkalmazzák gyermekek vizsgálatában. Egy mikrofont és hangforrást is tartalmazó, a hallójárat falához jól illeszkedő eszközt helyeznek a külső hallójáratba; a kibocsátott hanghullámok visszaverődnek a dobhártyáról, a visszaverődés mértéke attól függ, hogy az eszköz a hallójáratban levő nyomást hogyan változtatja. A vizsgálat kóros eredménye konduktív halláskárosodás gyanúját veti fel.

ARinne-féle hangvilla vizsgálatsegítségével megállapítható, hogy szenzoros vagy vezetéses halláskárosodásról van-e szó. Összehasonlítják, hogy a vizsgált személy légvezetéssel vagy csontvezetéssel (koponyacsont által közvetítve) hallja jobban a hangvilla hangját. A légvezetés vizsgálatához a hangvillát a fül elé, közel tesszük, míg a csontvezetés vizsgálatához a hangvillát a csecsenyúlványhoz illesztik, így a hang a középfület elkerülve közvetlenül a belső fül idegeihez érkezik. Ha a levegővel közvetített hang hallása (légvezetés) csökkent, a csont által közvetített hang hallása (csontvezetés) normális, a halláskárosodás vezetéses típusú. Ha mindkét módon közvetített hang hallása egyformán csökkent, a károsodás szenzoros vagy vegyes. A szenzoros halláskárosodottakban további vizsgálatra lehet szükség a háttérben levő egyéb állapotok, például Meniere-betegség vagy agytumor felfedésére.

Azagytörzsi kiváltott potenciálvizsgálattal a fülbe érkező hangok által az agytörzsben keltett idegimpulzusokat mérik. Az eredmény segítségével megállapítható, milyen jeleket kap az agy a fültől. A vizsgálat eredménye a szenzoros halláskárosodottak némelyikében, és a legtöbb agytumorban szenvedő betegben kóros eltérést mutat. Az eljárással csecsemők is vizsgálhatók, továbbá figyelemmel kísérhetők a kómás vagy agyműtéten áteső beteg egyes agyfunkciói.

Elektrokochleografiávala csiga (kochlea) és a hallóideg tevékenységét vizsgálják a dobhártyára vagy a dobhártyán át bevezetett elektródával. Ezzel, és az előző teszt segítségével vizsgálható a hallás olyan emberekben, akik nem akarnak vagy nem tudnak reagálni a hangra. Így deríthető ki, hogy a csecsemőnek vagy a kisgyermeknek van-e súlyos halláskárosodása (süketsége), illetve, hogy a vizsgált személy szimulál, vagy eltúlozza halláskárosodásának mértékét (pszichés hipakuzis).

Azotoakusztikus emisszió-vizsgálatbanhanggal ingerlik a belső fület (kochleát). A stimulustól függően a fül igen alacsony intenzitású hangot produkál. Az emissziót bonyolult műszerekkel rögzítik. Sok újszülött osztályon rutinszerűen alkalmazzák a csecsemők veleszületett halláskárosodásának vizsgálatára. Felnőttek esetében a vizsgálat a halláskárosodás okának meghatározására is használható.

További vizsgálatokkalmegmérhető az eltorzított beszéd megértésének képessége, továbbá az egyik fülbe közvetített szöveg megértése, miközben a másik fülbe is üzenetet közvetítenek, valamint a két oldalra, külön-külön érkező, inkomplet üzenet megértése és a képesség a hangforrás irányának megállapítására, amikor a hang mindkét fülbe egyszerre érkezik. A tünetek és a vizsgálati eredmények alapján egyes betegeknél komputertomográfiára (CT) vagy mágneses rezonancia vizsgálatra (MRI) van szükség a fület megtámadó vagy a fülkürtöt elzáró esetleges tumor felkutatására.

Az öregedéssel járó halláskárosodást, és a többi halláskárosodás nagy részét nem lehet megelőzni. A zajártalom okozta halláskárosodás megelőzésének érdekében azonban több óvintézkedést is lehet tenni. Kerülni kell az erős zajt, lehetőség szerint a zaj mérséklésével, illetve távol maradva a zajforrástól. Fejhallgatón át történő zenehallgatás alatt a hangerőt elfogadható szintre kell beállítani. Minél hangosabb a zaj, annál kevesebb időt szabad annak közelében eltölteni. Foglalkozási ártalom vagy fegyverhasználat esetén hallásvédőket, pl. műanyag vagy gumihab füldugót, illetve glicerinnel töltött fülvédőt kell használni. Műanyag füldugók más hangos helyeken is hasznosak lehetnek.

A halláskárosodás kezelése annak okától függ. Ha az ok, a középfülben felgyülemlett folyadék, gyermekek és felnőttek esetében egyaránt szükség lehet egy kis cső elhelyezésére a dobhártyában (timpanosztómia). A cső megakadályozza, hogy folyadékgyülem jöjjön létre. Számos gyermek esetében el kell távolítani az orrmandulákat is (adenoidektomia), ez segíti a fülkürt szellőzését. A fülkürtöt elzáró tumorokat eltávolítják. Az autoimmun betegségek okozta rendellenességeket kortikoszteroidokkal, pl. prednizonnal kezelik.

Ha a dobhártya vagy a középfül csontjai megsérülnek, helyreállító műtétre lehet szükség. Otoszklerózis esetében a kengyel eltávolításával, majd mesterséges pótlásával a hallás visszaállítható. A halláskárosodást okozó agytumorok egyes esetekben a hallás megtartásával is eltávolíthatók.

A halláskárosodás egyéb okainak többsége nem gyógyítható. Ezekben az esetekben a kezelés célja a halláskárosodás minél jobb ellensúlyozása. A legtöbb közepes vagy súlyos halláskárosult hallókészüléket használ. Súlyosabb esetekben sokat segíthet a kochleáris-implantátum behelyezése.

Hallókészülékek:Hallókészülékkel fel lehet erősíteni a hangokat, ez konduktív vagy szenzoros halláskárosodásban egyaránt segít. Sajnos ez a megoldás a hallást nem állítja vissza, de lényegesen növeli a beteg kommunikációs képességét, élvezhetőbbé teszi számára a hangok világát.

Mindegyik hallókészülékben egy mikrofon fogja fel a hangokat, egy elemmel működő erősítő felerősíti azokat, majd valamilyen módon továbbadja a beteg felé. A legtöbb készüléknél hangszórót helyeznek el a külső hallójáratban. Más készülékeknél műtéti előkészítésre van szükség, ezek a készülékek hangokat - hangszóró használata helyett - közvetlenül a középfül hallócsontjaihoz vagy a koponyacsonthoz továbbítják. Eltérő a készülékek alkatrészeinek mérete és elhelyezkedése is. Általánosságban elmondható, hogy a nagyobb készülékek szembetűnőbbek, kevésbé csinosak, beállításuk azonban könnyebb, és gyakran tartalmaznak olyan kiegészítőket, amiket a kisebbekben nem találunk meg.

A hallókészülékek elektronikája is eltérő, a beteg halláskárosodásának típusától függően választható ki közülük a legmegfelelőbb. Például, akik csak a magas hangokat hallják rosszul, azoknak nem segít a hangerő egyszerű növelése, mert ettől a motyogás csak hangosabb lesz. Az ilyen betegek beszédértésén a kizárólag magas hangokat erősítő készülékek javítanak. Más készülékek hallójárati-illesztékén nyílások vannak, amik elősegítik a magas frekvenciájú hanghullámok bejutását a fülbe. Számos készülék a digitális hangfeldolgozó egységgel több frekvencia hangerejét külön szabályozza, így a hangerősítés még jobban idomul a beteg halláskárosodásához. Ha a beteg nem viseli el az erős hangokat, a készülékbe speciális elektronikát tesznek, ami a hangerőt mindig elviselhető kereteken belül tartja.

A telefon használata hallókészüléket használók számára nem mindig könnyű. Az egyszerű készülék sípoló zajt ad, ha a telefonkagyló közel kerül hozzá. Egyes készülékeken telefontekercs található; egy kapcsolóval a mikrofon kikapcsolható, a tekercs elektromágneses összeköttetést biztosít a telefonkagylóban található mágnessel. Megfelelő hallókészülékhez a telefontársaság könnyedén át tudja alakítani a telefonkészüléket. A sokoldalú képességekkel rendelkező hallókészülékek a legdrágábbak, gyakran elengedhetetlenek azonban a megfelelő hallás biztosításához.