A gyermekek számára sok életesemény félelmetes vagy kellemetlen lehet. Ilyenek a betegség, közeli személy halála, szülők válása és a kortársak folyamatos piszkálódása is. A gyermeket közvetlenül nem érintő események (pl. természeti katasztrófák, háború, terrorizmus) is okozhatnak szorongást. A megalapozott, vagy megalapozatlan félelem ezektől állandóan foglalkoztathatja a gyermeket.
Sok gyermeknek esik nehezére, hogy a kellemetlen témákról beszéljen. Ennek ellenére az őszinte beszélgetés megkönnyítheti a gyermeknek a bonyolult vagy zavarbaejtő kérdések feldolgozását, és ezáltal az irracionális félelmek is eloszlathatóak. A gyermeknek értésére kell adni, hogy az aggódás normális dolog, és idővel javul.
A nehéz kérdéseket nyugalmas időszakban, nem közterületen, az érdeklődő gyermekkel érdemes megbeszélni. A szülők maradjanak nyugodtak, a tényeket ismertessék, és csak a gyermekre figyeljenek. Az elhangzottakat "Érteméhez hasonló mondatokkal vagy néma fejbólintással nyugtázva a gyermek önbizalma növelhető. Hasonló eredményt érhetünk el az elhangzottak megismétlésével. Példának okáért, ha a gyermek a válás miatti dühéről beszél, a következőt lehet válaszolni: "Értem, szóval a válás miatt vagy dühös." vagy pedig "Mesélj többet erről az érzésről." Rákérdezéssel lehet arra bátorítani a gyermeket, hogy megossza mélyen lévő érzéseit vagy félelmeit, például, hogy attól tart, a válás során elveszíti a láthatási joggal rendelkező szülőt, vagy hogy a válásért önmagát teszi felelőssé.
A saját érzéseit feltáró szülő arra bátorítja gyermekét, hogy az is megossza félelmeit, aggodalmait vele. így például a válásról a következőt mondhatja a szülő: "Engem is elszomorít a válás, de azt is tudom, hogy ez a helyes megoldás anyunak és apunak. Még ha nem is tudunk tovább együtt élni, mindketten mindig szeretni fogunk, és gondoskodunk rólad". Ezáltal a szülők megoszthatják a saját érzéseiket gyermekükkel, nyugtatólag hatnak rá, és elmagyarázzák, hogy a válás számukra a megfelelő választás. Néhány gyermeknek, különösen a kicsiknek, többször is hallania kell ugyanezt.
A szülőknek olykor nehéz témát kell a gyermek elé tárniuk, például rokon vagy barát súlyos betegségét kell megosztaniuk vele. Amennyiben a tragédia másvalakit érint, a gyermek magabiztosabbnak és kevésbé reménytelennek érzi magát, ha - például virágszedéssel, képeslap írásával vagy rajzolással, ajándékcsomagolással, esetleg étel-, ruha-, pénz- vagy játékgyűjtéssel - maga is szerepet tud vállalni. A visszahúzódóvá, szomorúvá, vagy agresszívvé váló, esetleg a szokásaival felhagyó gyermek szülei jobban teszik, ha szakemberhez fordulnak.
A szülőnek esetenként a gyermek viselkedésének nehéz oldalait kell szóbahozni. így, amennyiben a szülőben felmerül a gyanú, hogy - alkalmasint már serdülőkorú - gyermeke kábítószereket vagy alkoholt fogyaszt, legjobb a problémát közvetlenül vele tisztázni. A szülő megjegyezheti például: "Tartok attól, hogy kábítószereket használsz. Azért érzem ezt, mert..." Ezt követően nyugodt hangon fel lehet sorolni a szülőt aggasztó viselkedésformákat, három-négy magatartási formára korlátozva a listát. Amennyiben a gyermek tagadja a problémát, érdemes újra nyugodtan elmondani az aggodalmakat, és elmagyarázni neki, hogy célszerű lenne valamit tenni (pl. gyermekorvoshoz vagy lelki tanácsadóhoz fordulni).
Bármi is a beszélgetés témája, a szülőnek biztosítania kell gyermekét arról, hogy szereti és mellette áll.
